A gyermekeket érintő pszichés problémák jelentős része túlmutat az alkalmazkodási nehézségeken; megjelenhet depresszió, szorongás, deviáns viselkedés, de van, hogy testi tünetek, például has- vagy fejfájás jelentkezik. A különféle krízishelyzetek az élet természetes velejárói, ám nem egyformán tudnak velük megbirkózni a gyerekek, így teljesen normálisnak tekinthető, ha a gyerek átmenetileg visszalép egy korábbi, már túlhaladott fejlődési szakaszba. Előfordulhat, hogy bevizel, vagy szorosabb testi kontaktust igényel a szülőkkel, ahol biztonságban érzi magát. Az sem ritka, hogy deviáns viselkedést vesz fel, depresszióba esik vagy szorongni kezd. Ezek mind az alkalmazkodás természetes velejárói, melyek akkor végződnek negatívan, hogyha a testi tünetek, vagy a zavarok állandósulnak.
Az iskolába kerülés, az iskolaváltás, egy osztálytárs vagy barát elköltözése, a szülők válása, a nagyszülők betegsége - csak néhány példa, hogy milyen problémákkal kell megküzdeniük a gyerekeknek, és ehhez jön még az is, hogy nemcsak az iskola, de a szülők is magas elvárásokat támasztanak feléjük.
Beszélgetéssel, közös megoldási javaslatok kidolgozásával mi magunk is sokat segíthetünk a szorongás oldásában, emellett meg kell említeni a mozgás szerepét, ez is sokat segít a feszültség csökkentésében, és számtalan relaxációs technika közül is választhatunk.
A tünetek hosszabb fennállása esetén érdemes a pedagógusokkal is beszélni, és ha ők is indokoltnak látják, pszichológust is bevonhatunk a probléma megoldásába.
Honnan tudhatod, hogy a gyerek túl van terhelve?
Korán elalszik, vagy éppen képtelen leállni, túl van pörögve még este későn is.
Péntekre, vagy akár már csütörtökre is hisztis, nehezen kezelhető.
Hétvégén nagyon sokat alszik.
Nem tud eléggé figyelni, koncentrálni.
Dührohamokat kap, máskor pedig enerváltnak, kimerültnek tűnik.
Pszichoszomatikus betegségeket kap (gyomorfájás, hányás, fejfájás, asztma, allergia)
Kapkod, csapong.
Mivel a gyerekek számára különösen fontos a biztonság, és megnyugtatja őket az ismerős környezet, így például iskolakezdéskor vagy iskolaváltáskor érdemes már a tanévkezdés előtt felkeresni az intézményt, megismerkedni a pedagógusokkal, esetleg beszélgetni olyan gyerekekkel, akik már oda járnak.
A teljesítmény okozta szorongást úgy is tudjuk csökkenteni, ha a gyermek természetes tudásvágyát tápláljuk, ezzel a motivációját is megőrizhetjük.
Nem csak az iskola támaszthat magas követelményeket a gyermekekkel szemben, gyakran épp a szülők azok, akik sokszor indokolatlan vagy épp irreális igényekkel lépnek fel, például hogy karácsonyra olvasson a gyerek, de említhetnénk akár a különféle különórákat is.
Helyes, ha a szülők megengedik a gyerekeknek, hogy kipróbálják magukat mindenféle újdonságban. Ám egy nagy óvodás, kisiskolás gyereknek egészen biztos, hogy túl sok, ha mondjuk hegedűórára jár heti 2 alkalommal, sport foglalkozásra ugyanennyit és még ezen felül van valami hobby szakkör, amire visszük. Terheljük a gyereket fokozatosan, és vegyük figyelembe a képességeit. Legyenek arányban egymással a mozgásos és kulturális programok, s egyáltalán nem baj, hogyha nem jár verseny szerűen sportolni, vagy nem olyan zenét választ, amiben nehéz sikereket elérni.
Minden gyermek más és más tűréshatárral rendelkezik. Általában a lányok kicsit teljesítmény centrikusabbak, jobban „feláldozzák magukat” egy kis szeretetért. A fiúk pedig sokkal keményebbnek igyekszenek látszani egy kis apai jó szóért. Mi volna, ha a szeretet és az apai jó szó az „csak úgy” is járna? Ha nem kellene teljesítmény ahhoz, hogy a gyereket önmagáért szeressük?
Forrás: Semmelweis Médiasarok
